Az utolsó is halott. A gyilkos. A szerelmem, aki megölte a szerelmemet.

Azt mondták, hogy a fa nem hazudik. Megmutatja majd, hogy ki a bűnös, a búcsú éjszakáján körülfonja a gyilkos ablakát, és ha az utolsó szívdobbanás is kihunyt, az élet elenyészik, ismét pusztulás lesz úrrá a Büntetés Házán.

A szürke kövekből emelt épület egyetlen éjszaka alatt kiüresedett, mint ahogy az én lelkem is abban a sötét másodpercben, amikor megpillantottam az Ítélet Fájának vastag gyökereit az ablaka körül.

Az utolsó is halott. Tegnap még reméltem, hogy a Legenda csak legenda. Hiszen eddig nem volt bizonyíték; Karruga szigetén emberöltők óta üresen állt a Büntetés Háza. Itt nem szokás gyilkolni. Csak százötven évente egyszer.

Közelebb lépdelek a sötét ablakokkal tátongó épülethez. Lábam alatt billegnek a simára csiszolt szürke kockakövek, amelyeket a fa mindenen áthatoló gyökerei toltak szerteszét. Csak a tetőn kapaszkodó mohák lopnak egy kis zöldet a nyomasztó színtelenségbe, és az utolsó bizonyítékot is elfedte a fa, hogy nemrég még élet volt ebben a házban. Lille és Tigur. Már csak én tudom, hogy a boldogság egyetlen órájában ezt véstük a falra. Tegnap még Lille és Tigur, ma már csak Tigur.

A ház hűvöse kíméletlenül csap le rám, mintha mellkasom kínzó égését az elmúlás jege próbálná enyhíteni. Megborzongok. Szemem lassan hozzászokik a sötéthez. A tegnap még élő szobák mára hideg és kopár barlangokká lettek. Minden eltűnt. Az előszoba kong az ürességtől, a konyha berendezése köddé vált, a sötétkék pöttyös kancsónak is hűlt helye. A falakon pókhálók lógnak, mintha évtizedek múltak volna el az utolsó lakó óta.

Tétován megállok a szobája mellett. Nem akarom látni hideg, bűnös testét, de hiányát sem. Fagyott mozdulatlanságba dermedek, pedig sürget az idő; a ház minden percért órákat vesz el tőlem. Lassan végighúzom kezemet a kiüresedett ajtótokon, az épület mészkőteste a bőrömbe mar, és kiserkenő vérem piros életjelet simogat a falra. A ház, mint egy szomjazó, mohón nyeli el nedvemet, és a szín semmivé foszlik. A látvány kijózanít. Belépek a szobába.

A teljes novellát ide kattintva, az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalán tudod elolvasni!

admin

You might also like

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük