Megvannak még a betonkockák, amiken Budapesttől Fehérvárig zötyögtünk élvezve a modernkor csodáját, a száguldást, az éles kanyaroktól mentes utat? Ma ötven éve, hogy átadták az M7-es Székesfehérvárig tartó szakaszát.

„Egy nemzeti színű szalagot vágott ketté az olló, s az ünnepi pillanat után Székesfehérvár egy fél órával „közelebb került” a fővároshoz.” – állt az 1968. május 17-i Népszabadságban. Ma már kis híján az egész távot letudjuk ennyi idő alatt az autópályán, sőt, van ismerősöm, akinek saját bevallása szerint – a szabályokat többé-kevésbé betartva – tizenkilenc perc a rekordja. Persze akkoriban egy leheletnyivel kisebb sebességgel kalkuláltak: az M7-es Székesfehérvárig csak négy és fél kilométerrel lett rövidebb a régi útnál, de a gépkocsik menetideje – 80 kilométeres sebességet számítva – fél órával csökken. – írja ugyancsak a Népszabadság.