És miért nem szereted annyira, hogy hagyd, meggyógyuljon otthon és ne az óvodában fuldokolva-köhögve kelljen túlélnie a napot, napokat? Tényleg nem lehet kivenni három nap szabadságot? Nem arról van szó, hogy rohadt felháborító, amiért gondolkodás nélkül ereszted rá családokra az ilyen-olyan vírust, mert így neked kényelmesebb. Már rég nem erről van szó.

Kétgyerekes anyukaként néhány turnust végigéltem az óvodában, vírusok jöttek és mentek, volt, amit én is elkaptam, volt, amikor “csak” a gyermekem betegedett le.

Szóval sokadszor élem át, látom “a nem beteg az én gyerekem, csak egy kicsit köhög/hány/megy a hasa/nem tud felkelni a padlóról, annyira lázas” szindrómát. Nem leszek álszent, velem is előfordult olyan, amikor rezgett a léc, és éreztem én reggel, hogy nem kerek a történet, de a sejtésen és némi lehangoltságon kívül más jele nem volt annak, hogy a vírus már tombol a kicsi szervezetében. És elvittem az oviba. Aztán hoztam is haza napközben. Igen, kényelmesebb volt elmenni dolgozni, majd hazajönni, mint reggel betelefonálni és magyarázkodni: valószínűleg beteg lesz a gyerekem, nem megyek ma, holnap és holnapután. Vállalom, hogy kisebb ellenállás irányába indultam!

De az hogyan lehet, hogy a kicsi gyermekedet, a szemed fényét, a mindenedet, aki nem két napja, inkább két hete fuldokolva köhög, szívbaj nélkül bedobod a közösbe? Ilyenkor hol van a szemed fénye, kicsi angyala? Miért nem tiszteled legalább annyira, hogy adsz neki időt meggyógyulni? Tényleg összedől a világ három napnyi szabadságtól, és a főnök üvöltő vadállattá változik, mert észveszejtve hiányolja a dolgos kezedet?

A teljes írást az fmc.hu-oldalán, ide kattintva tudod elolvasni!

admin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük