cikkek

Kinek csúszott el az ingerküszöbe, avagy biztos bele kell a másik arcába ordítanod az életedet?

Nem tagadom, hajlamos vagyok bizonyos dolgok miatt két másodperc alatt felkapni a vizet, és vannak olyanok, amelyekhez egy is elég. Ilyen például a telefonálásnak álcázott nyilvános szereplés.

Immár huszonhét éve, hogy világunkat meghódította a vezeték nélküli telefon. (1990. október 15. indult el Magyarországon, és egyben Közép-Európában az első kereskedelmi mobiltelefon-szolgáltatás Westel 450 névvel). Nekem meg pont ennyi ideje nem sikerült az ingerküszöbömet feltornázni arra szintre, hogy ne akadjak ki azon, ha egyesek előre megfontolt szándékkal beleordítják az arcomba magánéletüket.

Hogy pontosan mire gondolok? Adott egy bolt, nem túl kicsi, de nem is túl nagy, hogy elvesszünk benne, csúcsidőszakon kívül csendes és családias is. És adott egy jól szituált, öltönyös-tekintélyes-negyvenesvégi férfi, aki a sorok között fel-alá sétálgatva vonszol maga után egy gurulós kosarat, néha megáll egy-egy polc előtt, leemel valamit, majd visszateszi vagy a kosarába helyezi. Közben pedig telefonálás címszó alatt izomból ordítja az életét az összes gyanútlanul vásárolgató arcába. Néha büszkén körbenéz, ellenőrzi, hogy mindenki hallja-e, issza-e a szavait, amelyek kellően súlyosak és mutatják a társadalomban elfoglalt fontos helyét, és amelyek valahogy így hangzanak: a jó édes örömlányként dolgozó anyjukat az IT-soknak, akik még nem frissítették az adatbázist, és így most hogyan – itt is monitorképes megfogalmazásra cseréltem az eredetileg használt szót – szúrja le az alkalmazottakat, mert azokat le kell szúrni rendszeresen, és a régi adatok miatt nem lehet.

A teljes írást az fmc.hu oldalán, ide kattintva tudod elolvasni!

admin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük