cikkek

Hogyan tedd tönkre gyermeked ünnepségét? – Használati útmutató még véletlenül sem életből vett jelenetekkel

És egyszer csak eljön az idő, hogy csemeténk a különböző bölcsis-ovis-iskolás rendezvényeken kiáll a nyilvánosság elé. Hogy ő megérett a szereplésre, ne zavarjon minket, igenis képesek vagyunk rá, hogy a leggondosabban begyakorolt produkciót is tönkretegyük viselkedésünkkel.

Íme néhány, természetesen még véletlenül sem az életből vett remek tipp ehhez.

Ebben a sportban az az igazán izgalmas, hogy nemcsak a többi szülőt zavarhatjuk, aki nézné/hallgatná a műsort, hanem megutáltathatjuk magunkat az óvó- vagy tanárnénivel, és közben gyermekünket is kellően kínos helyzetbe hozhatjuk. Így üthetünk több legyet egycsapásra:

Fényképezzünk ész nélkül!

Akkor is, ha nem mi vagyunk azok, akik voltunk oly kedvesek és vállaltuk, hogy a csoport vagy osztály életét megörökítjük (továbbiakban csoportfotós). Szóval ne törődjünk azzal, hogy lesz kép bőven, és ne legyünk olyan lúzerek, mint azok a szülők, akik megelégednek egy-két, saját kezűleg elkattintott fotóval! Semmiképpen se, hiszen akkor csak úgy simán néznénk végig a produkciót, vagy mindennek a teteje, még élveznénk is. Inkább gondosan ügyeljünk arra, és csakis arra fókuszáljunk, hogy gyermekünk minden egyes szemvillanását megörökítsük.

Fontos, hogy ne, még véletlenül se némítsuk le a telefonunkat, mert így az összes exponálási hang jól hallható lesz, akár a terem túlsó végén is. Számolja csak a kattanásokat a többi szülő, érzékeljék, hogy nekünk milyen fontos a gyerekünk élete! Ha pedig igazán profinak tartjuk magunkat, akkor nem elégszünk meg egyetlen szánalmas beállítással. Lehetőleg járjuk alaposan körbe a termet, de ne hátul, ott az életképtelenek tanyáznak. Furakodjunk előre, onnan sokkal jobb képet tudunk készíteni, és tutira nem lóg bele a kompozícióba Editke nagymamájának a haja. Fontos: jól hallhatóan kérjünk bocsánatot furakodás közben, mert ugye mi udvariasak vagyunk, és volt gyerekszobánk.

Videózzunk, akár a profik!

Haladó szülőként érdemes a fenti pontot átugrani, és egyből a videózással kezdeni. Hiszen az az igazi emlék, amit napjában négyszer is visszanézhetünk. Ebben az esetben azonban kiemelten fontos a helyezkedés. Csak és kizárólag az első sor alkalmas arra, hogy megfelelő felvételt tudjunk készíteni, ennek érdekében pedig nyugodtan álljunk be legelőre, akár a csoportfotós elé is, hiszen mégiscsak a saját gyermekünkről van szó. Sztoikus nyugalommal tűrjük, de akár fittyet is hányhatunk közben, ha néhányan morognak, hogy nem látnak tőlünk. Ez legyen az ő bajuk, minek ültek le?

És most jön a legfontosabb pont! Mindig jól hallhatóan hívjuk fel gyermekünk figyelmét: Pistike, itt vagyok, a kamerába mondd a verset! Amennyiben gyermekünk ezek után sem jön zavarba és nekiáll szavalni, akkor folytassuk a gürcös munkát! Sokkal látványosabb és kevésbé statikus lesz a videó, ha telefonunkat finoman mozgatjuk le-fel, akár jobbra-balra, időnként pedig közelítünk is a készülékkel a gyermekünk arca felé. Ja, gondolom mondani sem kell, álló képet készítsünk, ne törődjünk a fanyalgókkal!

A folytatást az fmc.hu oldalon, ide kattintva olvashatod el!

admin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük