cikkek

Egy székesfehérvári, aki kilépett a taposómalomból, és azóta az álmában él

Ez persze nem azt jelenti, hogy az egykori jól menő vállalkozó, Pásztor József élete most már könnyed séta, sőt, ha az álmunkat akarjuk megélni, ekkor az rengeteg lemondással, nehézséggel jár.

De József – elmondása szerint –, soha nem cserélné vissza pátkai lovardáját az öreghegyi kényelemért. Az úthoz pedig csatlakozott egy barát is, akivel az alapítványuk révén szegény gyerekeket támogatnak.

Idilli időben érkezünk a pátkai Royal Rose Lovarda elé. Finoman süt a tavaszi napsugár, a szél pedig csak éppen annyira fut el mellettünk, hogy egy kis ibolyaillatot hozzon, és ugyan a faluban zajlik az élet, mégis jól hallható, ahogy a felettünk elhúzó vadludak belegágognak a délelőttbe. Ha valahol itt hagynánk abba ezt a találkozót, akkor is tökéletesen megérthetnénk, hogy a székesfehérvári Pásztor József miért döntött úgy, hogy kilép a taposómalomból, és egy másik, bár korántsem könnyebb vagy egyszerűbb életformát választ.

„Tizenhét évig bútorkereskedéssel foglalkoztunk a feleségemmel, két céget is vittünk, és tényleg rendben voltunk. Úgy öt-hat éve mégis jött egy érzés, hogy valami mást kellene csinálnunk – mesél a kezdetekről József. – Akkor már volt lovunk, és mondtam a feleségemnek: egy ideje motoszkál bennem a gondolat, hogy szívesen foglalkoznék családi lovardával. Éppen öt éve a születésnapomon indult el a folyamat. Végül eladtunk mindent, és belevágtunk.”

Ez kemény döntés lehetett! – vágtam rá azonnal, de József csak nevetett, hiszen mint meséli, nem az elhatározás volt a legnehezebb.

„Már az első éjszaka megszületett a döntés, és aztán forgolódtam néhány álmatlan éjszakát. Az első egy év pedig nagyon kemény volt, nem volt még pályánk, lovasunk, csak takarítottuk a törmeléket, a téglát és a szemetet a telekről, aztán kiépítettük, megvettük az állományt. Ebben az időszakban csak ment, ment a pénz. De nagyon büszke vagyok rá, hogy a jelenlegi tizenhárom lovunkból tizenegy iskolaló, akik mind megbízhatóak és tényleg imádják a gyerekeket. Ráadásul az, hogy legyen egyszerre tizenegy ló, amin lehet menni és terepbiztos is, az ritkaság a megyében.”

A teljes interjú az fmc.hu oldalon, ide kattintva olvasható!

admin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük