cikkek

Amiért nőként szerelmes vagyok Szabó Magdába

Sokadik mondatot kezdem el, hogy a ma 100 éves Szabó Magdáról írjak; méltón, szépen és főleg úgy, hogy mindazt szavakba tudjam önteni, amit tőle kaptam/kaptunk mindannyian az írásai, remekművei által. Esélytelen próbálkozás. Nem tudok úgy írni, ahogy ő. Senki sem tudott.

Szabó Magda az etalon, mindaz, ami szerintem a legtöbb szárnyát próbálgató írópalánta lenni szeretne. Szabó Magda könyveiben elveszik az ember és legfeljebb csak azért torpan meg egyszer-egyszer, hogy újraolvasson mondatokat. Olyan mondatokat, amik önmagukban remekművek, zenélnek és hihetetlennek tűnik, hogy élő ember alkotta. Vagy azért torpan meg, mert egy érzés, egy hangulat annyira szíven ütötte, hogy levegőt venni is alig tud.

Aztán sokkal később, napok, hetek, hónapok múlva megint megáll, mert Szabó Magda könyvei, történetei, hangulatai nem instantak, azok nyomot hagynak, újra és újra rácsodálkozunk, hogy mennyire mélyen eszik bele magukat a lelkünkbe. Újra és újra megelevenednek a képek, mi meg csak kapkodjuk a levegőt a buszon vagy a rántás keverése közben.

Szabó Magda nekem az örök szerelem. És nem titkolom, mint kezdő író próbáltam és próbálom megfejteni, hogyan varázsolt, hogyan tud ennyire adni. De Szabó Magdának születni kell. Egyszer azt nyilatkozta: két tündér gyermeke voltam. Így talán érthetőbb. Ő maga is tündér volt, máshogy nem vihette véghez a csodát mondatról-mondatra, könyvről-könyvre.

A teljes írást ide kattintva, az fmc.hu oldalán olvashatod el!

admin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük