A múlt és a hagyomány magától értetődően él velünk.

A hagyományőrzés, hagyomány teremtés egyébként szívügyem, hiszen népművelő vagyok. Éppen ezért is próbáljuk ezt a helyet egy kicsit másképpen működtetni, mint egy klasszikus értelemben vett éttermet. Ez inkább találkozóhely. Amikor a vendégek idelátogatnak, nem azért jönnek, hogy gyorsan egyenek valamit, aztán továbbálljanak, és mi sem a futószalagos ebédeltetésre törekszünk, még akkor sem, ha éppen telt ház van. Jönnek a párok, családok, társaságok és itt maradnak, nem ritkán órákat töltenek el nálunk. A gyerekek elmennek játszani a játszótérre, felsétálnak a szőlőhegy tetejére, esetleg a levendulásba vagy a présházak között barangolnak egy kicsit. Gyakran mondják is, akik visszajárnak hozzánk, hogy úgy érzik: hazajönnek.”

A teljes interjú az fmc.hu oldalon, ide kattintva olvasható el!