regények

Műsorszünet!

TÍZ! A rothadó vér szaga éhgyomorra különösen pusztító volt. Hogy ne szédüljek le a lépcsőn, kezemet a pince nyirkos kőfalának támasztottam. Aron kérdőn nézett fel rám, megráztam a fejemet. Nyilván nem hitt nekem, különösebben meggyőző sem voltam, de többet most úgysem tehetett, egy rendőrségi helyszínelésbe ez volt a legárnyaltabb magánélet, ami belefért. Magamra rángatott magabiztosságom azonban csak addig tartott, amíg az utolsó lépcsőfokról is leléptem, és megláttam Thabita fél pár csizmáját a földön. A Safelli